Sokan találkoztunk már vele, ahogy szinte kétrét görnyedt háttal, minden nap többször átsétált a lakótelepen. Az utóbbi időben már csak a ház melletti padig tudott elmenni. Betegsége fájdalmas volt, de volt, ami átsegítette a fájdalmon.

Én két kutyáját ismertem. Vándor egy nagyon öreg kutyus volt, 2 éve ment át az örök vadászmezőkre.

Borzi egy középuszkár fiucska. Ida néni már jócskán túl volt a 75. születésnapján, amikor rátalált a magára maradt kutyusra, és magához vette.

Vándort nagyon megsiratta Ida néni, de Borzi tovább tartotta benne a lelket, miatta ment reggel-este sétálni. Sokszor hallhattuk, ahogy szólítgatja a kutyust séta közben, talán néha bosszankodtak is a szomszédok, mert Ida néni 80 évesen is komoly hangkapacitással bírt.

Tavaly télen elveszett Borzi. Ida néni egy hétig járta a lakótelepet hidegben, fagyban, sírva hívogatta elveszett társát. Borzi egy hét után került elő, az interneten keresztül sikerült rálelnem arra a kedves családra, aki átmenetileg befogadta. Magam mentem érte kocsival. Ida néni azonnal velem akart jönni, beült az autómba, és amikor odaértünk, sírva ölelte magához kis kedvencét. A mai napig titok, hogy vajon hogy került Zugló legtávolabbi végéről az Árpád hídhoz kb 2 óra alatt az a kutya, aki azelőtt a lábát ki nem tette soha a lakótelepről, de talán mostmár mindegy is. Ida néni pár héttel később már nem járt le, félt valamitől, amit talán elmondani sem mert másnak.

Múlt pénteken találkoztam Zsuzsával, aki Borzit sétáltatta. Elmondta, hogy Ida néni már többé nem sétáltathatja a kutyáját. Elment fürödni, és rosszul lett. Borzi, akinek addig a hangját sem hallottuk soha, két órán át sírva-vonyítva-ugatva könyörgött a világtól, az emberektől segítséget, de sajnos a segítség elkésett.

Amikor leguggoltam mellé,  Borzi remegve bújt a kezeim közé. Rátettem az oldalára a kezemet, a szemembe nézett, és úgy éreztem, szomorú tekintete mindent elmondott: hogy mennyire szerette a gazdáját, mennyire hűséges és hálás társa volt, és mennyire akart neki segíteni - de sajnos mégis egyedül maradt újra.

Még aznap este érte jöttek Ida néni rokonai, és elvitték vidékre, egy kertes házba - ahogy Ida néni végrendeletében kérte. A lakótelepi kutyák és gazdáik egy emberként kívántak neki a hátralévő életére nyugodt, békés, barátságos, szerető gazdát.

Elment Ida néni.

Messze ment, oda, ahol várják már régóta a régi kutyái. 

84 évet élt, élete végéig igazi "kutyás" volt.

Nyugodjon békében