Elveszett a kedvenced? Mit lehet ilyenkor tenni?

Amennyiben minden elővigyázatosság ellenére elvesztetted kedvenced, sürgősen reagálnod kell.

De nem mindegy milyen körülmények között veszett el a jószág.

Ha kutyasétáltatás közben egyszercsak eltűnt a szemed elől, akkor legjobb, ha nem rohansz haza, hanem megpróbálod a következőket:

1, Jó alaposan körülnézel, hátha valahol ott kutakodik a bokrok alatt.

2, Akár világos van, de méginkább ha sötétedik, hangosan, jól érthetően és határozottan hívogasd a nevén (nem kell üvölteni, de nyafogni se, a kutyák általában nem süketek, a határozott, normál hangerőt jobban hallják mint az emberek). Nem árt, ha a zsebedben van egy sípolós játék,  erre a hangra biztos reagálni fog.

3, Ha már rádsötétedett, keresd meg a leközelebbi működő villanyoszlopot, és állj alá. Ha te nem látod, ő sem fog. Ráadásul a kutyák nagy része farkasvak, vagyis már az erős szürkületben sem lát jól. (megelőzésként ajánlott a világítós nyakörv a kutyának, a flexipóráz, amin elvesztés nélkül tud "felfedezni", továbbá  a gazdinak is valami világos öltözék, hogy a kutya is lássa őt)

4, Amennyiben biztos vagy benne, hogy nem szaladt el, maradj a szűk környéken, és hivogasd. (megelőzésként ajánlott a kutyaiskolák "behívás" tananyagának napi többszöri átismétlése)

5 , Kérd meg az arra sétáló többi kutyást, hogy segítsenek keresni. A kutyák könnyen megtalálják egymást, valószínű, hogy pár perc múlva jeleznek az újonan érkezettek, és vagy nagy játék alakul ki, vagy nagy veszekedés. Bármelyik is, tuti megvan az elhagyott jószág.  Ha mégsem, akkor amikor továbbmennek, távolabb is rábukkanhatnak az elkóborolt ebre, és tudni fogják, hogy te keresed, visszaviszik, vagy visszaküldik hozzád. (az udvarias kéréseket a kutyások szolidaritásból mindig segítik. Az udvariasság első pontja, hogy köszönjünk nekik, ha találkozunk, akár megvan a kutyánk, akár nincs, akár otthon hagytuk, akár épp sétálunk vele)

6, Kérhetsz telefonon segítséget, lehívhatod a család többi tagját, a barátaidat is, segítsenek megkeresni.

7, Semmiképpen ne hagyd magára, mert előbb-utóbb pánikba esik, és kétségbeesésében kirohanhat a kocsi közé az útra, vagy esetleg világgá szalad, onnan meg sokkal nehezebb megtalálni.

Ha azt láttad, hogy hatalmas sebességgel elszalad, és nem reagál a visszahívásra sem, akkor a következőket teheted:

1, Utána szaladsz, és megpróbálod nem szem elől téveszteni. Annak az esélye, hogy utoléred, szinte a nullával egyenlő, hiszen neki 4 lába van, neked meg csak kettő, és bármilyen sportos alkat vagy, sosem kelhetsz versenyre vele. Ez főleg a nagyobb kutyákra vonatkozik, akik egy-egy 3-4 méteres ugrással máris nagyon messzire jutnak, és vannak természetesen a "hosszútávfutók" akik akár 40-50 km/h sebességgel képesek futni hosszú perceken belül. (kis matek:  a 40 km/h -val szaladó kutya 2,5 perc alatt mekkora utat tesz meg egyenes vonalú, egyenletes mozgással, terepakadályok kikerülése nélkül?)

2, Futás közben beújithatsz, segítséget kérhetsz más kutyásoktól, utcai járókelőktől, biciklisektől, autósoktól, motorosoktól. Ez utóbbinál tudnod kell, hogy a motor zajától esetleg még nagyobb pánikba eshet. Kiabálásodra úgyis felfigyelnek, kérd meg őket, hogy próbálják meg elkapni.

3, Futás közben mindenképpen kiabáld a nevét, hátha megáll. Ha látod, hogy csak szórakozik veled, nyugodtan hajitsd mellé (sosem rá!) a pórázt, vagy egy kulcscsomót, ettől kizökken és nagyobb az esély, hogy végre rád figyel. (sötétben a kulcscsomó, póráz eldobása nem ajánlott)

4, Ha már majdnem elérted, ne vetődj rá, mert mégjobban megijed és még tovább szalad. Inkább próbáld visszacsalogatni. Itt már nem hat a sípolós játék, csak a megnyugtató szavak, esetleg némi nasifalat.

5, Ha elcsípted, ne feledd az alapszabályt: csak a falkavezér büntethet! Sose engedd, hogy ha valaki segítségképpen elkapta a menekülőt, megszidja, vagy esetleg nyakonverje. Köszönd meg a segítséget, de összeveszés nélkül ragaszkodj ahhoz, hogy a te kutyádat neked kell megnevelni. Mindig a gazdának kell eldönteni, hogy az engedetlenség milyen következményekkel jár. Mérlegelned kell, hogy az engedetlenség hátterében mi van. Azért szaladt el, mert rátört a felfedezőkedv, vagy egyszerűen megijedt valamitől? (petárda, durrdefekt, másik kutya). Utóbbi esetben nem megszidni, hanem megnyugtatni kell. El kell hinnie, hogy megbízhat benned. Ezek után a következő időszak feladata a bizalomépítés kell hogy legyen. (erről másik cikkben olvashatsz). Egyébiránt elverni a kutyát nem túl állatbarát dolog, főleg nem mások szeme láttára. Ha bűntetni akarod, fogd meg a tarkóján lévő bőrt, és rázd meg egyszer-kétszer (ne többet!). Ez épp úgy hat rá, ahogy az anyja rázta kölyökként - érteni fogja. Ha mégsem, és visszafog, a nyakánál fogva nyomd a földre, és nézz a szemébe mélyen, amig meg nem adja magát. Mielőtt felengeded, mindenképpen tegyél rá pórázt.

Ha egyáltalán nem vezet eredményre a keresés, akkor a következőket kell tenned:

1, Azonnal felhívod a környékbeli állatbarát, vagy állatvédő egyesületet, és segítséget kérsz. Ők el fogják mondani, hogy mit kell tenned. A teefonszámát a tudakozó megadja. (197). Az állatvédők, állatbarátok közös fórumon is dolgoznak, ahol egymást tájékoztatják az elvesztésekről, megtalálásokról, így nem kell mind az összeset felhívnod, elég egyet, de megnyugvásként megkérdezheted, hogy ugye tájékoztatja a többi szervezetet? A hálózat az egész országra kiterjed, ami azért nagyon jó, mert l az ijedt kutyák nagy távolságot is képesek megtenni, főleg ha emberségből befogják és hazaviszik mondjuk a város másik végére, és ott kezdik keresni a gazdáját.

2, Valószínűleg kérni fognak egy képet a kutyusról, lehetőleg olyat, amin nem csak az orra látszik ki a párnákból. Szükséges adatok: testméret (lehetőleg viszonyítva (pl közepesnél nagyobb, az átlagnál  zömökebb, hosszú lábú, stb), szín, szőrzet (pl drótszőrű, hosszúszőrű  stb)  jelenlegi és természetes formában (hosszú szőrű, de épp most nyírattuk rövidre),  fajta, vagy fajtajelleg (pl. tacskószerű), különleges ismertető jel (pl az egyik füle kajla), a neme, ivartalanított e, életkora, volt e rajta, és milyen nyakörv, van e benne chip azonosító (annak kell a száma is). Fontos információ, hogy mikor és hol veszett el. (tehát nem az, hogy hová indultatok vele, vagy hogy mi az állandó lakcímed, hanem hogy hol láttad utoljára). Mindenképpen adj meg egy lehetőleg mobil telefonszámot, ahol megtalálás esetén értesíthetnek. Ha munka, vagy suli  közben nem vagy elérhető, akkor kérj meg valakit, hogy megaddhasd a számát neki is.

3, Otthon te is segítheted az állatvédők munkáját. Szinte minden háztartásban van internet, fényképpel illusztráltan az előző pontban leírt információkat körbeküldheted a közösségi oldalakon az ismerőseidnek, e-mail-ban a barátaidnak, ismerőseidnek. Telefonon is rásegíthetsz a keresésre, és még a rádióban is bemondathatod. A helyi tévé képújságján is megjelenhet, ha hosszabb ideig nincs meg, akár a helyi újságba is betetetheted. Ha bűncselekményt feltételezel (pl ellopták mellőled), azonnal hívd fel a rendőrséget (107).

4, Mindenképpen kezdj el plakátolni! Készíts akár kézzel írt A/4 méretű plakátokat a főbb információkkal (kutya kinézete, hol, mikor veszett el, telefonszám, KÖSZÖNET a lap alján). Az A/4 formátum azért jó, mert épp akkora, hogy messziről is észre lehet venni, bőven elfér rajta az információ. Ha lehet próbáld meg nagyobb betűkkel írni, mert a legtöbb kutyás nem hordja magával az olvasószemüvegét. A plakátolásnál figyelj arra, hogy hová ragasztod: buszmegálló, vagy ház falára semmiképpen, mert megbüntetnek érte a közterületfelügyelők. Vannak villanyoszlopok, fák, de csakis cellux-szal, vagy ragasztószalaggal tedd! (rajzszöggel sose!). Olyan helyekre kell plakátot helyezni, ahol sok kutyás jár, hiszen odacsapódhatott más kutyákhoz, és ha befogták biztos viszik sétálni is. Erre a célra is nagyon hasznosak a kutyakukák, vagy az önkormányzat által felállított lakossági hirdetőtáblák. Be lehet kérdezni a környékbeli kisboltokban, benzinkutaknál (a kutyák valami ismeretlen ok miatt voznódnak az autómosókhoz), zöldségesnél stb.

5, Mindig nézd az e-mail-jeidet, és tartsd bekapcsolva a telefonodat, ha megtalálják a kutyust, elérhető legyél! Ne add fel a keresést, ismerek olyan kutyást, aki 3 hónappal  a kutya elvesztése után talált rá kedvencére.

6. Keresd fel az Illatos úti telephelyet. Sok talált kutyát visznek be oda, mivel a menhelyek gyakorlatilag puposan telve vannak. 2 heted van rá, hogy elhozd onnan, de ha túl korán mész, jelezheted nekik, hogy milyen kutyát keresel, és remélhetőleg értesítenek. Ajánlott 1-2 naponta odatelefonálni, méginkább odamenni, megnézni, hiszen kóborlás közben kerülhet olyan állapotba, hogy a mamája se ismerne rá. Ne add fel a reményt, mert a kutyád sem fogja feladni, hogy téged újra megtalálhasson!

6, Ha megkerült  a jószág, azonnal menj érte! Rosszul fest mindenki előtt, ha "jó majd megyek" válasszal holnap, holnapután indulsz el, hiszen több tucatnyi ember küzdött azért, hogy segítsen neked és kedvencednek. Azt se feledd, hogy a kutya is szeretne már újra veled lenni. 

7. Ne feledkezz meg arról, hogyha megkerült a kutyád, közöld a világgal ezt a tényt. Fölösleges munkától kíméled meg az állatbarátokat.

8, A hazajuttatónak külön köszönet jár. Az erkölcsi elismerés ezekben az esetekben sokat jelent, de ha a kutyádat a megtaláló befogadta egy-két éjszakára, orvoshoz vitte, vagy esetleg gondoskodott a sérült állat ellátásáról, illik külön hálásnak lenni, és megkérdezni, hogy a költségekhez mennyivel kell hozzájárulnod. A legtöbben ilyenkor nem fogadnak el pénzt, de lehet egy spontán megtaláló olyan anyagi helyzetben van, hogy a kutya megmentése érdekében utolsó fillérjeit áldozta fel. Az orvosi költségeket pedig mindenképpen vállalnod kell. Ha egy állatos szervezet, egyesület, alapítvány segítségével jutott haza, nyugodtan ajánld fel nekik adód 1 százalékát. Köszönettel fogják venni, és hasznosítják hasonló eltűnt kutyák megtalálásához.

9, Ha végre újra nálad van, örülj neki, szeresd, mert neki legalább akkora trauma, hogy elvesztett téged, mint neked, hogy nem volt veled ebben az időben. Teljesen felesleges összeszidni, úgysem érti miért teszed, hiszen neki öröm, hogy visszajutott hozzád.