Már csecsemőkorban, sőt már az anyaméhben kezdődik az egész. Testünk csontok, és izmok felépítménye, melyet agyunk mozgat.

A nagyvárosban élő emberek és társállatok mindennapos tevékenysége, munkája gyakran nem jár annyi fizikai megterheléssel, amennyire az egészségük megőrzése érdekében szükségük volna.

A fizikai munka hiányát változatos mozgásformákkal, tudatos testedzéssel pótolhatjuk. Mindez történhet egyedül és társakkal, játékos formában és tervszerű edzés keretében, szárazon és vízen, segédeszközökkel és anélkül, de csak a rendszeresen mozgó emberek és állatok remélhetik, hogy mozgásszerveik, ízületeik és izmaik időskorukig megtartják rugalmasságukat, teljesítményüket. Ezen kívül a mozgás, az oxigénfelvevő képesség javítása útján  jótékony hatással van az idegrendszerre, az agyi kapacitásra és a szervezet egészének állapotára is.

Állataink természetes módon törekednek a mozgásra. Nevelésükbe az emberi környezethez való alkalmazkodás során alapkívánalomként épült be, hogy akkor, és ott mozogjon, ahol a gazdája megengedi neki. Vagyis ne rohangáljon pl a lakásban össze-vissza, hiszen balesetveszélyes, és az sem túl szép látvány, ha hazaérkezve a fárasztó napi munkából a nappali helyén egy romhalmaz és egy több sebből vérző kutya vár, vagy ne a kocsi hátsó ülésén végezzenek birkózóedzést, mert menet közben ez sokszorosan balesetveszélyes.

Mozogni tehát muszáj. Sokan vagyunk azonban úgy, hogy szeretnénk minél több időt háziállatunk közelében tölteni. A kutyák méreteik, genetikus tulajdonságaik, és az emberhez való nagymértékű alkalmazkodásuk révén nagyon alkalmasak a mozgással járó közös tevékenységre. És mindezt természetesen legjobb, ha a szabad levegőn végezzük. A hagyományos edzőterem, csakúgy, mint egy lakótelepi lakás a sport és a kutyázás összevonására nem megfelelő helyszín. Ezek miatt pár éve egyre nagyobb népszerűséget kapnak a kutyás sportok hazánkban is.

A közös mozgás előtt fel kell mérnünk néhány dolgot, úgymint:

1., Olyan sportágat válasszunk, amiben örömünket leljük mi is és kutyánk is! Az ember sokkal szívesebben változtat olyasmiért, amit örömmel csinál. Figyeld meg, hogy kedvenced mit csinál szívesen. Van kutya, aki csak úgy fut, van aki labdás, van aki nem apportíroz, de fut a labda után, van aki bujkálni szeret, vagy a bokrok alatt kommandózni. Vannak „jelzőkutyák” és vannak betörőfogók, van amelyik akkor is terel, ha csak egy lakótelepi kutyás csoportról van szó, van amelyik pakol. A kertben tartott kutyákról sokan azt gondolják: ott a kert, egész nap futhat. Nos ez igaz, de a rendszeres sport nem ilyen. A kertes kutyák is lehetnek depressziósak a „munkanélküliségtől”, és nagyon sok ilyen jószágot ismerek, akik boldogan dolgoznak iskolai körülmények között, vagy csak kocognak a gazdáik mellett esténként a patakparton. Ami egy kívülállónak alapos és hosszas megfigyelés, az a tulaj számára már tudott dolog – csak írd le egy papírra, hogy hogyan viselkedik kutyád az utcán, otthon, más kutyák társaságában, más emberek társaságában, egyedül, labdával, vagy frisbee-vel, pórázon, vagy anélkül. Ezek a paraméterek egy szakember számára sokat elmondanak. És sose mondd, hogy nektek ez nem megy, amíg ki nem próbáltad, és nem láttad kedvenced és saját reakciódat!

2., Fel kell mérni mindkét fél fizikai állapotát : edzett, avagy nem, mennyi mozgás volt eddig az életében…. Ne essünk abba a hibába, hogy kedvencünk napi hancúrozását a szomszéd kutyussal már komoly edzettségnek gondoljuk. Természetes, hogy rohangálnak, de a valódi edzettséghez egyrészt az izmok rendszeres, és következetes terhelése szükséges. Vannak kutyák, akik mint a duracellnyuszi, leállíthatatlanul futnak többtucat kilométert minden séta alkalmával. Ezek a túlmozgások nem feltétlenül a kutya hiperaktivitásából adódnak, lehet egyszerű mozgáshiány, de lehet más oka is. Persze mindannyian ismerünk olyan jószágokat, akik tényleg „nem képesek elfáradni” – legalábbis a gazdáik szerint. Nos ezeknek a gazdáknak javaslom, hogy próbálják ki a kutyasulit, ugyanis a fizikai fáradtság mellett a kutya agyát is edzeni kell. Rendszeres feladatok mellett (gondolok itt az iskolai képzésre), a kutya céltalan rohangálás helyett megtanulja az energiáit csoportosítani, és a megfelelő módon kezelni. Ha nincs feladata, hanem csak rohangál, akkor nem is fárad le annyira, mintha gondolkodnia is kéne.

A tulajdonosok edzettsége nem hiúsági kérdés. Gondoljunk bele, milyen következményei lehetnek, ha pl nekilódulunk egy közepesen hosszabb távnak előzetes rákészülés nélkül. Vajon ha futás közben, vagy egy túra alkalmával a hegyen összeesik egy hirtelen szívgörcs, vagy bármi más miatt a tulaj, a vele lévő kutya hogy tud rajta segíteni? Fontos, hogy bármilyen állapotba is jutottunk fizikailag az évek során, a fokozatosság elvét soha ne hagyjuk figyelmen kívül a visszatéréshez!  

Nagyon fontos, hogy bármilyen mozgást kezdünk el, az edzés előtt az esetleges sérülések, túlterhelések, izomláz kialakulásának megakadályozásának érdekében mindenképpen végezzünk bemelegítő ill. nyújtógyakorlatokat! Ez nélkülözhetetlen. A kutyáknak is szükséges a bemelegítés. Komoly edzéseken éppúgy, mint a patakparti kocogáskor. Néhány könnyebb ugrás, kerültetés, rövidebb sprintek a közelbe hajított labdára, vagy fadarabra megfelelőek. Komolyabb megterhelés (pl komolyabb edzések, versenyek) előtt a kutya izmainak, főleg a háti-  és a hátsó combizmainak, a lábszár izületeinek, alsó részének, a tappancsoknak a finom masszírozása jó módszer.

Amennyiben mozgás közben sérülés keletkezik (pl a kutya húzza a lábát, nem lép rá, furán tartja a fejét, farkát, nyüszít, vagy sír) azonnal álljunk meg, nyugtassuk meg a kutyát, vizsgáljuk meg manuálisan a fájó testrészt (mindig megmutatja hol fáj!), óvatosan simitsuk, tapintsuk meg. Attól, hogy esetleg odakap, még nem biztos, hogy nagyon nagy a baj, a kutyák fájdalomküszöbe sem azonos, és vannak kimondottak mimóza-lelkű egyedek is, akik már egy tüskétől is előadják a nagyhalált. Van viszont olyanra is példa, aki törött porccal is rohangált még hetekig, anélkül, hogy jelezte volna a gazdájának, hogy fáj. Mindenesetre, ha a kutya a továbbiakban sem szívesen mozog, álljunk le az edzéssel, és próbáljuk meg felderíteni mi a baj. Lehet, hogy csak belelépett egy tüskébe, vagy a lábpárnái közé szorult valami, amit magunk is eltávolíthatunk, vagy esetleg a körme tört be, de lehet komolyabb is a baj. Ha nem találunk magyarázatot, mindenképpen vigyük orvoshoz. A könnyebb izomhúzódások esetén pár nap pihenő után folytathatjuk az edzéseket, ám ha a sérülés ismétlődik, feltétlenül keressünk fel egy orvost. A vágásos, szakadásos sérüléseknél feltétlenül várjuk meg a teljes gyógyulást, hiszen egy aktívabb mozgás hatására újra felszakadhat a seb. Ha már az "orvosi" szakaszba értünk, mindenképpen kérjük ki a doki véleményét a sportolás folytatására nézve. Szakemberként olyan információkat is átadhat, amire nem is gondoltunk esetleg, pl a fajtajelleggel, vagy a kutya személyes fizikai adottságaival kapcsolatban, hiszen nem láthatunk bele a kutya belső "szerkezetébe", ott is lehetnek olyan egyedi eltérések, amik esetleg gátolják azt a fajta mozgást, amit elterveztünk kutyusunkkal.

Mindez természetesen a gazdikra is vonatkozik, hiszen EGYÜTTES mozgásról van szó.

3., Figyelembe kell venni a fajtájából adódó tulajdonságokat, az esetleges betegségeket és az életkort.

Pl. szívbeteg, öreg kutyával nem a napi több kilométeres futás a megfelelő mozgásmódszer, ilyen esetben hatékonyabb a többszöri kiadós séta. Vannak olyan kutyafajták (pl a bulldog-félék)  melyek az arcberendezésük, tömpe orruk révén nehezebben veszik a levegőt, ezért kevésbé alkalmasak pl futásra, apportirozásra. Vannak olyan (kötöttebb csípőizülettel bíró, vagy nagyon nagy testű) fajták, melyek kevésbé szeretnek és tudnak ugrálni. Van, amelyik fajtájából adódóan gyors, de csak rövid távon, van, amelyik lassabb, de hosszabb távon képes a folyamatos mozgásra. Van olyan, amelyik jobban irányítható, és van, amelyik a monoton mozgást bírja jobban. Ezek fajtatulajdonságok, melyeket lehet „csiszolni”, fejleszteni, de pl egy stafftól ne várjuk el, hogy agility bajnok legyen, hiszen sem az ugrás, sem a hosszútávú, folyamatos irányíthatóság nem tartozik az erősségei közé. Ettől persze még hobbiszinten lehet vele űzni ezt a sportot, de valószínűtlen, hogy a sportág igazi bajnokait, a border collie-kat, vagy a pumikat, mudikat maga mögé utasítaná. Ugyanígy ne várjuk el egy szelíd bobtail-től, egy agártól, vagy yorkitól, hogy vad őrző-védő munkakutyává fejlődjön. Nem fog. De mindenki megtalálhatja a kutyája számára is legjobban illő sportot, mert mindegyik alkalmas valamire. A természet nem dolgozik hiába. A fajták keveredésével pedig olyan tulajdonságok is kifejlődhetnek, melyek az alapfajta egy-egy képességét még tovább fejlesztik, színesítik. Persze lehet fordítva is, de teljesen egyéni, még egy-egy fajtán belül is a genetikai képesség bizonyos dolgokra. Erre láthatunk példát nap-mint-nap, a lusta borderektől a gyáva pitt-keverékekig, vagy a víz-utáló labrador keverékig. A genetika mellett a kutya gazdája, illetve az életében végbemenő események is befolyásolják a képességek oda-vagy visszafejlődését. Egy „elrontott” kutyát elég nehéz „visszacsinálni” de nem lehetetlen. Ugyanakkor végig kell gondolnunk, hogy ez a fajta mentális átrendezés milyen hatással lesz kedvencünk további életére. Megéri e vajon egy mentett staff-keveréknél, hogy őrző-védő munkára kényszerítjük, annak ellenére, hogy esetleg tisztában vagyunk vele, hogy előző tulajdonosa ütötte-verte? Vagy kínozzuk e a saját tűrőképességünket azzal, hogy egy kaukázusit labdázni tanítunk, esetleg egy adottságai miatt nem túl alkalmas bulldoggal végzünk fresbee edzéseket? Persze mindig is voltak és lesznek kivételek.

Nem elhanyagolható szempont a sportolni vágyók életkora. A kölyökkutyákat 18 hónapos kor alatt nem szabad olyan ugrómutatványokra késztetni, amit egyébként saját maguktól nem tesznek meg. Ha megteszik, akkor is ajánlott visszafogni őket ettől a tevékenységtől, mivel a csontozatuk, izületük ekkor még fejlődésben van. Egy ilyenkorban könnyűnek tűnő sérülés életreszóló lehet. A fiatal jószágok sokszor "agyatlanul rohangálnak", de a természet nagyon okos, és vigyáz rájuk. Ahol már nem a természet az úr, ott viszont nekünk kell ezt megtenni (forgalmas utak, gödrös terület, fás-bokros ligetek, vízpart, stb) A kölykök ha elfáradtak, leülnek, lefekszenek. Csakúgy, mint az idősebbek. 8-9 év egy kutyánál már időskor, ne akarjunk a nagyiból olimpikont gyúrni. Ha a kutya jelzi nekünk, hogy már nem szívesen mozog, vagy pihenne kicsit, akkor hagyjuk, hogy azt tegye. Ne kényszerítsük arra, hogy "csak még a következő oszlopig fussunk, vagy csak ezt még ugord át". Ha nem örömmel teszi a mozgást, ha nem pozitiv élménnyel zárja le az edzést, akkor legközelebb nem lesz hozzá kedve. Ugyanez érvényes a kétlábúakra is. A jó edző tudja, hogy mikor kell pihenőre küldeni a résztvevőket, hogy legközelebb is jól teljesítsenek.

A tulajdonosok is végig gondolhatják a saját képességeiket, betegségeiket, és azt, hogy ezen hogy tud segíteni a mozgás, esetleg milyen mozgásformákat gátol. Számtalan esetben láthatjuk, hogy még a mozgássérült, végtagvesztett, tolószékes, vagy akár agyilag sérült emberek is képesek az állatokkal végzett közös mozgásra. (lásd paraolimpia) Tudományos kutatások bizonyítják, hogy ezekben az esetekben a tulajdonos mentális, lelki állapotának helyreállításában, javításában nagy szerepe van az állatokkal való közös tevékenységnek. Házikedvenceink -bizonyos szintig- továbbképzés nélkül is „üzemelnek” házi terapeutaként életünkben.

4, Nem elhanyagolható szempont a környezetünk. Nagyvárosi forgatagban nem igazán lehet sportokat űzni, legfőképpen nem kutyás sportokat. Az ilyen tevékenységhez a füves, fás, tiszta levegővel teli terület az igazi. Akár kocogásról van szó, akár versenysportról, mindenképpen törekedni kell a természetes mozgásra, a természetes környezetben. A belváros nem természetes környezet már. Senkinek. A Kossuth Lajos utcában, vagy a Hungária körúton kocogó, kipufogógázt belélegző futó a tüdejébe jutó friss, oxigénnel teli levegő helyett benzingőzös mérget kap. A betonon végzett futás az izületekre, izmokra, csontokra fokozott megterhelést jelent. A zaj, és a forgalom a lelki rendeződést akadályozza, emellett a kutyának roppant zavaró tényező (ne felejtsük el, hogy sokkal jobb a hallása és a szaglása mint az embereké, és neki nem dughatunk zenélő dugót a fülébe). Nagy szerencse, hogy lakókörnyezetünk, Zugló, Budapest egyik legnagyobb zöldfelülete. Árnyas ligetei, parkjai, a Rákos-patak két oldalán végighúzódó füves rész nem csak látványilag szép, de adottságaival nagyban segíti a mozogni vágyókat.

5, Az időjárás viszontagságairól már cikkeztem korábban. Érdemes odafigyelni, hogy milyen idő van odakinn. Ha kutyánk egész nap a 20-23 fokos szobában alszik, majd kirongyolunk vele a mínusz 10-be, valószínű, hogy ő is fázni fog. Esőben, hóban, a ködös, nyirkos időben sem tiltott a szabadban való mozgás, de figyelembe kell venni a saját és kedvencünk igényeit is. Van kutya, aki kimondottan utálja az esőt és van aki imádja a havat, vagy mániákusan "vizilény". Mindnek van azonban közös jellemzője: izzadni nem fog, de ugyanúgy meg tud fázni, mint az emberek. A nyári 40 fokban való rohangálás sem igazán ajánlott az érrendszer és a szív károsodása miatt. Menjünk tehát a szabadba, de figyeljünk oda, hogy minek tesszük ki magunkat, és kutyánkat.

6., A mozgás öröméért és az egészség megőrzéséért mozogjunk. A sérülések elkerülése mellett vigyázzunk, nehogy túledzünk! Ha tehetjük, menjünk olyan kutyaiskolába, ahol szakemberek segítik munkánkat. Valódi szakemberektől kérjünk tanácsot, és ne mondvacsinált „szakértőktől”. Attól, hogy valaki részt vesz néhány edzésen, esetleg kutyájával engedelmes vizsgát tesz,  még nem válik szakemberré (ez kb olyan lenne, mintha valaki általános iskolai biológia órán figyel, majd önkéntesen órát ad ugyanabból amit ott hallott). A sportedzőket magas szinten képzik, csakúgy, mint a kutyás kiképzőket, ahol sportágtól függően is van képzés. Egy kutyasport-kiképzőhöz fordulva nem csak az edzés mennyiségére és minőségére, de a sport fajtájára nézve is hasznos tanácsokat kaphatunk. A kutyasulis sportolás másik nagy előnye, hogy csapatban edzünk, ami a motiváltságot, a célirányultságot, az egymásra figyelést, a csapatban való gondolkodást segíti – márpedig ha kutyával edzünk, az már nem egyéni sport…

Ha viszont egyénileg gondoljuk (pl kocogás), készítsünk edzésprogramot, de mindenképpen olyat, ahol az edzések között elegendő ideje van a szervezetnek a regenerálódásra! Iktassunk pihenőnapokat edzéstervbe! Ha minden nap megerőltető edzéseket végzünk és végeztetünk a kutyával, a testünk ahelyett, hogy erősödne, teljesen kimerül.

Egyenlőre ennyit a mozgásról. legközelebb megnézzük, milyen formában lehet ezt megtenni egy városi állattartónak, egy városi kutyával.