Mindenki tudja, hogy a kutya nem szeret egyedül lenni. Mivel falkaállat, a magány, az egyedüllét, a "falkától" való távollét egyáltalán nem természetes neki.

Az emberek életritmusába beletartozik a más emberekkel való kommunikáció, és a munka, ami legtöbb esetben a lakáson kívül zajlik. Szerencsés az az eb, akinek a gazdája otthon dolgozik, és csak rövid időre hagyja magára kedvencét.

Dolgozni muszáj, hiszen pénzt kell keresni a megélhetésre. Viszont kevés az olyan munkahely, ahová a kutyus követhetné gazdáját.

Sok gazdának lelki megterhelés a kutyát egyedül hagyni a lakásban.

De nézzük most meg kicsit a kutya szemszögéből.

Mivel a lakásban, családban tartott kutyák "falkája" az a kis emberi közösség, család, ami nap-mint nap körülveszi, ezért nem feltétlenül fogja megérteni, miért is hagytuk magára, miért nem mehet a többiekkel, (hiszen ő is a falka tagja).

Ott ücsörög, fekszik egész nap az üres lakásban egyedül, sóhajtozik és vár. Néha alszik, esetleg megebédel a kirakott élelemből, majd újra fekszik, vár.

Hosszú órák telnek el. És ő még mindig vár. Még ha a család napi életritmusát fel is veszi, valószínű, hogy egy idő után az ismétlődő magány felőröli. Ebben az állapotban elkezdhet pusztítani maga körül, amiről tudni kell, hogy nem ellenünk irányul, inkább csak kényszeres cselekvés, hogy észrevegyük őt, és azt, hogy hiányzunk neki. A széttépett párnák, plüssállatok, papírzsepik, szétrágott ruhák, széklábak, megrongált berendezési- és használati tárgyak, mind figyelemfelkeltőek, és persze nagyon bosszantóak. Ha ezt se találja hatásosnak (vagy akkora a felelősségtudata, hogy sose rongálna meg olyan dolgot, ami a gazdié), akkor marad a folyamatos, és egyre idegesítőbb ugatás, vonyítás, aminek a szomszédság sose örül. Legvégső esetben a lakás összepiszkítása, odapisil, odakakil a szőnyegre, ágyra. Ne feledjük el, hogy ezek a tünetek sose rosszindulatból, vagy bosszúból keletkeznek! Kizárólag azért, hogy észrevegyük, hogy neki problémája van, hogy foglalkozzunk vele! ("nem szóltál rám-rosszalkodtam, ha rám szólsz-nem teszem")

És akkor még nem beszéltünk azokról az eseményekről, amik otthon bekövetkezhetnek, és amivel a kutya nem tud mit kezdeni, hiszen eddig se neki kellett azokat a fontos döntéseket meghozni (pl, mit csináljunk a postással, ha nincs itthon a gazdi). Sajnos ennél az apró problémánál sokkal nagyobbak is előfordulhatnak (pl tűzeset, betörés, stb). Ezekkel a kutya nem fog tudni mit kezdeni, irányítás nélkül pánikba esik, harap, majd menekül.

Mit tehetünk akkor, ha már ilyen elkerülhetetlen helyzetbe került a "falka", hogy egyedül kell lennie otthon a kutyának?

Először is meg kell próbálni a magányosan, egyedül töltött időszakait minimálisra csökkenteni. A több tagú család időbeosztását igenis lehet úgy alakítani, hogy a családtagok felváltva legyenek minél többet otthon. A gyerekek az iskola után hazaérve sétálhatnak egyet az ebbel, hiszen akkor már nincs egyedül, aztán lassan a többi családtag is hazaér.

Amennyiben az időbeosztás sok távollétet igényel, ajánlott kedvencünk mellé egy társat beszerezni. Ez lehet egy másik kutya, egy macska, vagy egy tengerimalac, hörcsög... Lényeg, hogy kommunikálni tudjon valakivel a kutyus, legyen mellette valaki. Ha két kutya marad a lakásban, azok már nincsenek egyedül. Ritka eset, amikor közös pusztításba kezdenek. Általában egymással elvannak, eljátszanak. Akár a saját-, akár másik fajból választunk társat, nem árt, ha előtte maradandóan összeszoktatjuk őket. A kisebbeket (hörcsög, tengerimalac) olyan ketrecben tartsuk, és olyan magasságban, ahol a kutya látja, de nem fér hozzá (és a kis aranyos se tud kiszökni, persze a höriknél lehetetlen vállalkozás bezárni, amíg mozog, addig folyamatos szökésben van). Ha macskánk van, ajánlott az olyan tevékenységeket korlátozni, ami vadászattal kapcsolatos (kisebb kedvtelésből tartott rágcsálók, hüllők, aranyhalak védelme)

Jó, és hatásos megoldás, ha napközben bekapcsolva hagyjuk neki a rádiót. Így becsapjuk ugyan (hiszen úgy tűnik neki, valaki mindig beszél, tehát ott van vele), de a tapasztalatok szerint sokkal nyugodtabban viseli az egyedüllétet.

Bevált módszer a reggeli etetés is. Sokan szeretik este etetni a kutyát, hogy együtt vacsorázzon a család, és ez falka szempontból rendben is van, de ha reggel eszik a kutya, az több szempontból is hatékony: Először is elfoglalja magát egy időre, és nem azon sír, hogy nincs mellette a gazdi. Másrészt tele hassal valószínű átalussza a délelőttöt, aztán már csak pár órát kell egyedül töltenie, amíg hazaérünk. A módszer lényegi eleme, hogy este ne adjunk neki enni, legfeljebb egy marék száraztápot, de csak a gyomra savtartalmának csökkentésére, hiszen azt szeretnénk elérni, hogy reggel éhes legyen!

Nagyon hatásos az is, ha nem húzzuk be a sötétítő függönyöket, és az ablakot résnyire, lánccal kiakasztva nyitva hagyjuk. Az utca zaja lefoglalja a figyelmét, a kisebbek szeretnek az ablakpárkányon figyelni, a nagyobbak két lábbal az ablakon nézelődnek. Ez jobban bevált, mint egy zárt, ingerszegény környezet. Fontos, hogy lánccal, biztonságosan kiakasszuk az ablakot, vagy ha az erkélyajtót nyitva hagyjuk, akkor valamilyen rácsot szerelünk fel kiugrás ellen. A legtöbb eb tériszonyos, de egy madár után gondolkodás nélkül utána ugrik, ez az emeletről halálos véget szokott érni. És ajánlott a muskátlikat, és cserepes virágokat biztonságba helyezni!

Ha már a virágoknál tartunk: sok olyan szobanövény van, ami mérgező! Ezeket, ha lehet, egyáltalán ne tartsuk közös légtérben a kutyával, hiszen az ő menekülési esélyeik a nullával egyenlőek. A növény nem fog elszaladni kedvencünk elől, viszont ha mérgező, és megrágják a levelét, akkor a kutya jár rosszul. Pl gyönyörű, nagy, piros virágai vannak a hibiszkusznak, de 1-2 nap alatt leszáradnak, és lepotyognak. No, ez olyan galaktikus hasmenést tud okozni, amit senkinek nem kívánok. Értelmesebb kutyák megjegyzik a rossz élményt, és nem kóstolgatják a későbbiekben, a szőkébbek még próbálkoznak - a gazdik meg takaríthatnak. Ajánlatos az ilyen növényeket vagy száműzni, vagy elérhetetlen magasságokba helyezni (macska ellen hatástalan módszer), és a lepotyogott virágokat azonnal összeszedni.

Az se mindegy, hogy mit hagyunk elérhető magasságban. Indulás előtt győződjünk meg, hogy nem maradt rágható, ehető dolog sehol nyilvánosan, Az ottfelejtett fazék ennivaló még hagyján (legfeljebb fogyózunk aznap), de egy doboz gyógyszer, vagy egy tábla csoki végzetes lehet! Fiatalabb ebeknél ajánlott olyan dolgokat is eltenni, amiről egyáltalán nem gondolnánk, hogy megkóstolható, vagy ehető (mobiltelefon, Révai nagylexikon, díszhal-táp, szalmakalap, papucsok, cipők, plüss állatok, vécékefe stb)

Vannak olyan renitens kis ebek (mint pl az enyém volt fiatal korában), akik mániákus kábelrágók. Ez nagyon veszélyes tevékenység, hiszen a kábel másik vége a konnektorba dugva, a 230 V halálos! Kapható állatkereskedésekben és állatpatikákban rágás elleni spray, ami keserű ízével elriasztja a kutyát ennek a rossz szokásnak a gyakorlásától, és jelentősen kíméli a pénztárcánkat. (egy időben nekem a MM üzletekben már a bejáratnál a kezembe adták a 24 eres scart-kábelt, kb 5-6 darabot fogyasztott el kedvenc ebem egy hónap alatt, de szerette az internetes koaxkábelt is, természetesen a 15 méteres zsineget középen a legfinomabb elrágni). Persze mindig fog találni olyan dolgot, amit nem fújtunk be. Dorka kutyám pl az akváriumpumpa elektromos kábeléről egyből a konyhai ajtófélfára váltott.

Hatásos az is, ha ilyenkor adjuk neki a megfőzött borjú velős csontot, vagy cubákot, amíg azt rágja, addig se mást rág.

Akár szabad, akár nem, minden kutya felmegy az ágyra. Ennek egészen egyszerű oka van: mivel ott sokat tartózkodunk, hiszen reggelig ott fekszünk, alszunk, az ágy jobban átveszi a szagunkat. A kutyáknak szuperjó orruk van, a gazdi szaga pedig biztonságot jelent. A legtöbb nem is csinál semmi rosszat ott, csak belefúrja a fejét a párnába, vagy a takaróba és egyszerűen jól érzi magát.

Mielőtt elmegyünk, mindenképpen győződjünk meg, hogy van e friss vize a kutyusnak.

Búcsúzóul kaphat némi nasit, vagy rágcsálnivalót.

Ha olyan szomszédságunk van, akikben megbízunk, adhatunk egy lakáskulcsot neki, és megkérhetjük, hogyha valami katasztrófahelyzet van (tűz, víz stb), akkor segítsen kimenteni kedvenceinket. Amennyiben munkánk főnökeink jóvoltából túlórába csap át, és nem érünk haza a szokásos sétaidőben, megkérhetjük valamelyik ismerősünket, szomszédunkat, legyen szíves, és vigye le pisilni-kakilni a kutyust, (és hozza is vissza).

Igyekezzünk mindig azonos időben hazaérni. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mindig az ötórás hírekre kell a kulcsnak a zárban csörrenni, de ha mindig ugyanabban az időben megyünk, akkor..  ismeritek a Kis Herceg, meg a Róka meséjét…  :) A szokásos napi közös rituálék nem maradhatnak el. Az esti séta a gazdival, közben a többi kutyával való játék, a gazdi vacsorája közbeni nasizás, és az esti lefekvéshez készülődés, a közös „megszeretgetés”, vagy épp „a hűtőben való vadászat este 10-kor” erősíti a köteléket és a bizalmat köztünk és kutyánk között. Ezek mind azt erősítik benne, hogy bármikor is elmegy a gazdi otthonról, mindig vissza fog jönni hozzá. Mert neki ez a lényeg: EGYÜTT LENNI A GAZDIVAL!