A városban élők hobbiállataikkal társas kapcsolatban élnek, melynek alapja a szeretet, és a tolerancia. Ragaszkodásos szeretetükben azonban gyakran észre sem veszik, hogy figyelmen kívül hagyják társuk valódi igényeit. Az állatok viselkedése minden esetben a gazdáik hozzáállását és hozzáértését tükrözi. Ha az ember, mint családfő nem képes megfelelő falkavezér lenni, akkor a kutya „kutyakötelességének érzi” hogy átvegye ezt a szerepet, ezért nagyon sok városi kutyát találhatunk „családfő” szerepben, ez azzal jár, hogy természetesen az életben előadódó "emberi" problémákkal nem tud mit kezdeni, saját feje szerint oldja meg, és csak fokozza a konfliktust. Az állattartók nagy részének olyan kommunikációs ismeretei hiányoznak, melyek a környezetükben élő többi emberrel való kapcsolatot, a mindennapi életvitelüket megkönnyítené. A hibás kommunikáció ember és állata között több szinten is továbbrontja a belső és külső kapcsolatokat. Mivel az állattartók nagy része nem tudja, hogy ezen hogy változtasson, ezért segíteni kell nekik megtanulni.

Azt mondják, hogy a példa a leghatásosabb nevelő eszköz, legyen akár pozitív, akár negatív az előjele. Ebből kiindulva, a megoldás egyik lehetséges eszköze, hogy a már „képzett” tulajdonosok egymásnak adják át ismereteiket, egymást segítve, tanítva az állattal való megfelelő viselkedésre. Ez nem újdonság, az élet minden területén létezik.

A kipróbált, szakmai tanulás a kutyaiskolában azért válik már az alapok elsajátításánál problémássá, mert jópár tulajdonos máshol nem alkalmazza következetesen az ott megtanultakat. Emiatt az állat nem tudja máshol alkalmazni a megtanultakat, az iskolában gyönyörűen megcsinálja, de máshol nem.  Nem gyakorolja, „nem ég bele” és ezért nem is fog az elvárt módon reagálni - vagyis nem fogad szót.

A példából való tanulás az állatokra éppúgy jellemző, mint az emberekre, így a közös séták, közös foglalkozások alatt mindketten megtanulják, begyakorolják, hogyan kell helyesen alkalmazni azokat a módszereket, és fogásokat, melyekkel a saját-, és környezetük életét is könnyebbé tehetik. Nem szervezett iskolai körülményekre kell tehát gondolni, hanem olyan, bárki által, alkalmanként elérhető társas kapcsolatra, ami hatékonyan egészítheti ki az intézményes körülmények közöttit. A kutyaiskolában megtanulják, más helyszínen, vagy otthoni körülmények között pedig közösen gyakorolhatják.

Nagyon fontos a csoportnak, mint közösségnek a szerepe. A megfelelő közösségi élet, az abba való bekapcsolódás, az aktív részvétel nem csak az állattal való kommunikáció megtanulásának szempontjából lényeges. Egy közösség tagjának lenni jó érzés.  ÉS EZ NEM CSAK A TUALJDONOSOKRA, DE A KUTYÁKRA IS VONATKOZIK!

Szükséges, hogy ennek a közösségnek egy  fizikailag is körülhatárolható életteret teremtsünk.

A szóban forgó „kutyakert” olyan, az állatok speciális életviteli és mozgásigényeit figyelembe vevő, kerítéssel körbevett és kettéosztott terület, mely a kutyákkal érkező embereknek, (a kutyák gazdáinak) is közösségi lehetőségeket ad.

Ez azt jelenti, hogy a kutyáknak tervezett játékok, akadályok megtervezésekor figyelembe vesszük az állatok különbözőségét, a méret és mentalitásbeli különbségeket, különös tekintettel a balesetveszély elkerülésére. Lehetőség szerint árnyas fákkal, bokrokkal, itatási lehetőséggel, környezetbe illő, balesetbiztos fa-, fém-, és gumi alapanyagú tárgyakkal tervezzük ezeket a játszótereket, hiszen alap célja a projektnek, hogy a gazdák a kutyájukkal ide járjanak játszani, rohangálni, ne a környék olyan területeire, ahol a szabadon való játék közben mindenféle konfliktusba keveredhetnek a többi emberrel, járművel, más állatokkal. A területen házirendet kívánunk bevezetni.

Az egyesület célja a felvilágosítás, és a kölcsönös segítés, melyhez aktívan kapcsolódik ez a projekt.

Célunk tehát egy egyszerű, de jól felszerelt kutyajátszótér kialakítása, mely egyben közösségi élettér, és kölcsönös tanulási helyszín is. A „komplexum” kifejezés jelen esetben a projekt funkcióinak széles spektrumára utal, hiszen ezen közösségi életterek használatával

    ·   egyszerűen felszabadultan játszhatnak együtt,

    ·   a tulajdonosok közelebb kerülhetnek egymáshoz, helyszínt kapnak a tapasztalataik megosztására, tanácsokat kérhetnek és kaphatnak egymástól és az egyesületen keresztül a szakemberektől,

    ·   a tulajdonosok olyan „fogásokat”, nevelési „trükköket” tanulhatnak egymástól, melyek elsajátításával könnyebbé válik a saját és környezetük kommunikációja

    ·   A „rosszul nevelt” tulajdonosok tapasztalati úton ráébredhetnek, hogy nem feltétlenül a kutya „zsebrevágása” a konfliktus megoldása, viszont legtöbbször ez az okozata az állat agresszivitásának.

    ·   a gazdák megfelelő kapcsolatot alakíthatnak ki állataikkal, felvéve az igazi „falkavezér” szerepét,

    ·   a kutyák nevelése biztonságos körülmények között zajlik (kerítés van, nem tud elszaladni)

    ·   a kutyák a szocializálódás hatására kezelhetőbbé válnak, és egymástól is tanulnak.

    ·   A külső szemlélők is megtapasztalhatják, hogy nem minden harap, aminek foga van, sok az olyan ember, akinél nevelési kérdés az állatoktól való félelem.

    · Az állatok biztonságos közelségével könnyebben elsajátítható a gyerekek környezetvédelemre való nevelése, a természetes, és épített környezethez való alkalmazkodás, a felelősségvállalás egy másik élőlény iránt.

Az ismeretek közösségen belüli kölcsönös továbbadása és a „tanítva tanulás” már évszázadokkal ezelőtt ismert volt. Az utánzásnál olcsóbb tanulási módszert jelenleg nem ismerünk.

Az egymás közötti kommunikáció nem kerül pénzbe, de egy közösségi élettér felállítása, és üzemeltetése igen.

Az előzetesen megnevezett célok egyértelműen a közösség érdekeit szolgálják, tehát indokolt, hogy olyan térítésmentes területet találjunk, melyet mindenki ingyenesen használhat.

Ehhez elsősorban egy együttműködési szerződést kell kötnünk a kerületi Önkormányzattal. Az ideálisnak látszó terület egy régóta nem használt focipálya, melynek hasznosítása, „zöldterület” lévén több bizottsági döntéshez kötött.

Az alapötlet szerint, a szerződés lényege, hogy az Egyesület magára vállalja a terület felszerelését, és üzemeltetését, az Önkormányzat pedig térítésmentesen, és tartósan biztosítja a közösen kijelölt területet, valamint lehetőségeinek megfelelően segíti az egyesület munkáját. Vagyis a terület továbbra is az Önkormányzat tulajdonában marad, de az Egyesület, mint helyi civil szervezet, az Önkormányzat és a lakosság érdekeinek megfelelően, az Európai Normáknak megfelelően hasznosítja, és üzemelteti, a hosszú távú együttműködés keretében.

Az Önkormányzat tulajdonában lévő terület felszerelését, és karbantartását az Egyesület abból a meglátásból vállalta magára, hogy a kerület távolabbi részén felállított egyetlen kutyafuttató, a valós igények felmérése nélkül, meglehetősen balesetveszélyes módon lett berendezve. A mi projektünk alapja az igények felmérése, hiszen ki tudná jobban a kutyák igényeit, mint maguk a tulajdonosok, és a kutyák? Ez alapján fogjuk elkészíttetni a tényleges berendezési tervet.

A tényleges felszerelési, berendezési költséget elsősorban pályázatok útján szeretnénk előteremteni. Erre több lehetőség is adódott már most is.

A karbantartási költségek fedezete három részből áll: az egyik a tényleges anyagokra fordított készpénzes összeg (pályázatokból), a másik a tagok, pártolók felajánlása, melynek keretében minimális térítéssel vállalják a karbantartási, javítási feladatokat, a harmadik a tulajdonosi felelősségvállalás, mely a Házirend része. Eszerint a tulajdonos magára vállalja az állata (vagy saját maga) által okozott kár anyagi vonzatait.

További erőforrás maga a projekt résztvevőinek munkája. A projektgazda nonprofit szakember, lelkes kutyatulajdonosként szaktovábbképzéseken vett részt, és gyakorlatra is szert tett. Az Egyesület tagjai olyan lelkes ebtartók, akik szívesen végeznek ingyenesen terjesztéssel, aláírásgyűjtéssel stb kapcsolatos munkákat. Nagyon fontos, hogy nincs fix korosztály, a legfiatalabb aktív tagunk 10 éves, a legidősebb még nincs 80.

A tájékoztató anyagok megtervezésére egy fiatal grafikus vállalkozott, az ő segítsége és munkája elengedhetetlen.

A projekt kiviteli idejét csak azután tudjuk megtervezni, ha az Önkormányzat megfelelő bizottságai végre határozatot hoznak, és a polgármester aláírhatja az együttműködési megállapodást.

 Ezek után kezdődhet csak a projektben célként megálmodott közösségi élettér fizikai kiépítése.

Amennyiben egyetértő aláírásával, vagy bármilyen módon támogatni kívánja munkánkat,  kérem keresse a projektben részt vevő aktív, kutyás tagjainkat (pl Baráth Ági 30/9966552), vagy írjon egy levelet a panelkutya@gmail.com címre az alábbi szöveggel:

("Aláírásommal támogatni kívánom a Panelkutya Egyesület Kutyakert projektjét", aláírás, cím)

A segítséget a lakótelepen élők nevében előre is köszönjük!