A tavasz magával hozza a megújulást. Ugyanigy az ősz is. Ennek része a tüzelési időszak. Ez igen megterhelő a kutyáknak de méginkább a gazdáiknak. Ha kankutyánk van, akkor a szagok és a nőstények utáni rohangászás az idegesitő,  és ez akár karletépésig fajulhat, ha nem vagyunk elég óvatosak. Ráadásul egy lakótelepen a kutyák legalább 50% a nőstény, ebből legalább a fele nem ivartalnitott, vagyis az év szinte minden hónapjában lehetőség van találkozni tüzelő szukával. Legintenzivebb a március-május és az október-december időszak.

Ha nem ivartalanitott nőstény kutyánk van, akkor meg tüzelés alatt érdemes olyan időpontban, és olyan helyen sétálni, ahol nem keveredünk konfliktusba különböző felajzott, szereleméhes kanokkal, meg  a pórázrángatástól és a kuyták utáni orditozástól idegesen agresszív gazdáikkal.

Nem csak illetlenség, de szinte már bunkóság a tüzelő szukát zárt kutyafuttatóba vinni. (ez a veszély sajnos a mi lakótelepünkön még nem fenyeget, mivel egyenlőre nincs zárt kutyafuttatónk) Az utcákon való sétálgatás "főműsoridőben" (vagyis amikor a legtöbben sétáltatják kedvenceiket) szintén nem növeli jóhírünket. Jó tudni, hogy ebben az időszakban a nőstények ugyanúgy szófogadatlanok, mint a kanok (sőt már jópár nappal előbb is, és főleg az utolsó héten viselkedésük leginkább az idiótizmus határán mozog) , és bátran állitom, hogy ilyenkor csak a pasizáson jár az agyuk.

Ha nem szeretnénk alkalmanként 15-20 percig ácsorogni az utcasarkon az összeragadt kutyák mellett, miközben arcunkon zavarodott vigyorral, a jelenetet testünkkel takargatva köszöngetünk az ismerős szomszédoknak, érdemes a kanokat pórázra fogni. Továbbá ha nem szeretnénk tarkabarka fajtakeverék állományt a lakásunkba, nem árt ha odafigyelünk, és pórázon tartjuk a kiscsajt is. Sokan félnek ilyenkor a nagytestű kanoktól, de érdemes tudni, hogy ha a nőstény gazdival sétál, akkor a kanok szinte sose kapnak oda az embernek (főleg ha egy botot, vagy egy partvisnyelet lát a kezedben), és ha elzavarod, ugyan nem fog lelépni, viszont betartja a 3 lépés távolságot. Ezzel együtt persze hazakisér titeket, hátha nem figyelsz..... :D

Ha bekövetkezett a baj, és ügyesebb volt a kan, mint mi, akkor döntenünk kell.

Ha miénk az apaállat, akkor csak a saját lelkiismeretünk zavarhat, a legtöbb kantulajdonost egyáltalán nem érdekli a nőstény tulajdonosának problémája, nem fog gyerektartást fizetni, és segiteni, ne is várjuk. (nem csak a kutyák veszik fel a gazdáik tulajdonságait)

Ha a lány a miénk akkor van nagyobb gáz. Sajnos az esetek szinte 100 %-ban bekövetkezik a vemhesség, és el kell határozni magunkat, hogy mit tegyünk. Kivárjuk a 62-63 napot, és megpróbálunk gazdit keresni a kicsiknek, vagy azonnal lépünk, és minél hamarabb megszüntetjük a problémát. NEM AZ A MEGFELELŐ MÓDSZER, HOGY SZÁMŰZZÜK AZ ANYÁT A CSALÁDBÓL!!! Az ilyen viselkedés messze nem humánus, nem etikus, és biztosak lehetünk a környezeti elítélésben. Sajnos a menhelyek tele vannak vemhes, vagy frissen született alommal talált nőstényekkel, köztük nemegy fajtatiszta, akinek legnagyobb bűne az volt, hogy jobban hallgatott a természet- mint a saját gazdája szavára. Erősen megkérdőjelezhető, hogy az ilyen ember gazdának nevezhető e.

Viszont az állatorvosi segítség hasznos lehet. Vannak már klf "esemény utáni" tabletták kutyáknak is, és legvégső esetben sebészi úton is megszüntethető a baj, ez utóbbi magával vonja az eb ivartalanítását, ezért ha fajtatiszta ebünket szeretnénk még szaporitani, legjobb, ha megvárjuk amig megszületnek a kicsik, és megfelelő, felelősséggel bíró gazdikat keresünk nekik. Az internet erre egy nagyon hasznos, segítő eszköz. A kölykök pedig új szint visznek az egész családunk életébe, és jó alkalom arra, hogy felújitsuk baráti- ismerősi kapcsolatainkat.

Ha megvolt a tüzelés, és megúsztuk, még egy probléma adódhat: az álterhesség. Ez azért "ál", mert valójában csak a hormonok dulakodnak a kis jószágban, de nincs benne kiskutya. Viszont a hormonok hatására teljesen úgy viselkedik, mintha lenne: plüssállatokat, sípolos, nyafogós játékokat gyűjtöget, és dajkál, nem akar sétálni, csak a "kölykeivel" lenne, megduzzadnak az emlői, és csöpögnek a tejtől. Fájdalmas időszak ez nagyon, erre is vannak tabletták, de sokszor már az is segit, ha ezeket a begyűjtött "kölyköket" elcsomagoljuk a szekrény tetejére egy dobozba.

Az ivartalanítással kapcsolatban mindenkinek saját meglátása és lelkiismerete kell hogy döntsön. Az orvosok véleményén megoszlik, hogy vajon már kölyökkorban, vagy csak a kifejlődés után (egy-másfél éves korban) szabad e ivartalanittatni a kutyákat. Abban azonban megegyeznek, hogy a nőstények 5 éves kora felett a nem ivartalanitott állatok nagyobb százalékában fordul elő emlő és méhdaganat.

Az eldöntendő kérdések az ivartalanitással kapcsolatban:
1, Vajon akarjuk -e félévenként 1 egész hónapig, hogy szukánk vastagon összevérezze, összekenje  a lakást, az éjszaka közepén hangos lefetyelésre ébredjünk, ahogy kedvencünk tisztogatja magát, folyamatos póráznyugalomban sétáljon-rángasson, nyomunkban egy egymást püfölő kanfalkával?

2, Ha kan kutyánk van, vajon elviseljük e az állandó szökdösést, csajozást, és az ezzel járó problémákat, az ideges vonyítástól, a verekedésből szerzett sebek orvosi költségein át, a közlekedési balesetekig?

2, Az ivartalanitás a nőstényeknél egy hasi műtét, mely után megszűnnek a fenti panaszok, és megszűnik a tüzelést követően sokszor bekövetkező álterhesség is, ami szintén megkeseriti a gazdák életét. Nem állíthatjuk, hogy a műtét utáni lábadozás kb 2 hete teljesen fájdalommentes, de mindenesetre az ebek sokkal gyorsabban túl vannak a dolgon, mint gondolnánk.

3, Ha kan kutyánk van, a műtét sokkal egyszerűbb,  a herék eltávolítása nem jár hasi műtéttel.

A tapasztalatok szerint az ivartalanítás után akár a nőstény, akár a kan, sokkal nyugodtabb, bár sokkal falánkabb, így figyelni kell etetésnél az adagokra.

Személyes tapasztalataim szerint a dominancia nem szűnik meg a felnőttkorban ivartalanitott állatoknál.