Még tart egy darabig a tél, nem árt odafigyelni kedvenceinkre!

Érdemes az alábbiakat megfogadni:

- A hideg kedvenceinkre is hatással van, hiába van nagy bundája, ha szobában tartod!
    Ha a hőmérséklet 5 fok alatti, nem árt az apróbb termetű, rövid szőrűekre, -15 fok alatt akár a hosszabb szőrűekre is meleg "pulóvert" adni. A megfázáson túl megelőzheted az izületi problémákat is! A sokórás sétákat is rövidebbre kell fogni, ha megtorpanunk arra 20-30-40 percre, amig pár röpke szót váltunk a szomszédasszonnyal, ne engedjük a kutyát a jeges, havas, lucskos földön ücsörögni, fetrengeni (a szomszédot se). Nem árt továbbá, ha ebben az időszakban meghagyjuk kedvencünk szőrét, nem nyírjuk rövidre (a kutyakozmetikusoknak itt küldünk egy vigaszpuszit), viszont ebben az időszakban sem árt tisztán tartani őkelmét. Ha lehet ne fürdessük sűrűn, csak ha fontos vendégek jönnek, vagy ha már nagyon nem találjuk a sárkupacban kedvencünket. Bőre ugyanis zsirt termel, éppen a hideg ellen, amit a samponos mosással gyönyörűen és tökéletesen le tudunk szedni... Ha nagyon sáros, akkor viszont kénytelenek vagyunk zuhanyra itélni, ekkor is lehetőleg ott mossuk, ahol koszos, és SOHA NE VIGYÜK KI VIZESEN, VAGY NEDVES BUNDÁVAL AZ UTCÁRA! A legtöbb kutya szőrét úgy tervezték, hogy száradás után kipereg a homok és a föld, kis fésüléssel rásegíthetünk, majd az előszobában megrekedt homokdűnéket csak össze kell söpörni, vagy porszívózni.

- A hideg mellett a csapadék ami még bajt okoz!

A kutyák hajlamosak játék közben mindenről megfeledkezni. A gazdik meg beszélgetés közben. Ha esik az eső, hó, ónos eső, ne várjuk meg, mig kedvencünk bundájából jégcsapok lógnak, ha csak bőrig ázik, az se tesz jót! Ők ugyanis éppúgy képesek meghűlni, mint minden emlős. Ha már sikerült bőrig eláztatni, vigyük meleg helyre, dörgöljük szárazra (vagy félszárazra a kis édest/félédest), de amig nem tökéletesen száraz, ne vigyük ki a szabadba (egyrészt megfázik, másrészt a vizes kutya nem tud olyan jól elázni, mint a száraz).

-Nem árt megfigyelni, merre sózzák az utakat, és messze elkerülni, amennyire csak lehet!

    A só a kutya talpát éppen úgy marja, ahogy az ember bőrét, oda kell rá figyelni. Ha magas tűrésküszöbbel rendelkező ebünk van, adhatunk rá kis cipőszerű dolgot (a legtöbb gyűlöli, és idiótán emelgeti a lábát, aztán mindent megtesz, hogy megszabaduljon tőle, igy annyi a sétának). Amennyiben ez nem jön be, érdemes minden séta után megmosni és szárazra törölni az összes lábait. Ha már elkéstünk, és kimarta a tappancsát a só, kenjük be kenőccsel (állatos boltokban sokféle van, de kenhetünk rá magas faggyútartalmú krémet is). Vigyázzunk, mert le fogja nyalni, tehát csak olyannal kenjük, és olyan mértékben, ami nem inditja meg túlzottan a bélműködését, és nem csökkenti le radikálisan a megfelelő ürülék-elhelyezési pontig való eljutást.

-Ha még lesz hó, figyelni kell a lábujjpárnái között lévő szőrzetre!

Ez a szőrzet egyrész jó, mert kevésbé fázik kedvencünk talpa, másrészt a leghatékonyabban gyűjt össze bármit, ami bekerül, úgymint a rágógumikat, faháncsokat, gyöngyöket, morzsákat, kisebb kindertojásfigurákat, toklászt, kullancsot, üvegszilánkokat stb. Ez utóbbiak éppúgy nem kellenek oda, mint az előbbiek. Ügyesebb kutyák fantasztikus kis labdacsokat alkotnak hóból, jégből... aztán ez a kisgömböc beszorul a lábujjpárnái közé, és nem tud megszabadulni tőle a gazdi segitsége nélkül.

- A hó alatt annyi minden lehet!

Természetesen mint a gyerekek, a kutyák is imádják a havat, ahol lehet henteregni, futkározni, beleharapni stb. A hó azonban rengeteg olyan dolgot belep, ami veszélyes, és nem látszik - mivel be van lepve. Viszont bele lehet lépni, meg lehet enni, stb. Érdemes odafigyelni, mert egy üvegszilánk okozta seb a hideg, vizes, lucskos időben nehezebben karbantartható, a felevett izékről már nem is beszélve. Nem részletezem azt a pánikot, amit én éltem át, amikor Dorka egy fel nem robbant petárdával a szájában érkezett vissza a hó alóli felderítő kalandozásából.

-Nem árt tudni, hogy az influenzát a kutyák is elkaphatják!

Amennyiben valamelyik családtagunk már begyűjtötte, és hazahozta a közösbe az influenza virusát, próbáljuk meg nem átadni négylábú barátainknak. Rájuk ugyanis hasonló hatással van, mint az emberekre. Nincs szánalmasabb egy taknyos kutyánál, ami nemcsak hörögve-krákogva veszi a levegőt, de még a megpróbáltatások hatására össze is hányja a lakást. Az orvosi költségek is csak az orvosoknak kellenek, a szövődmények meg senkinek se, én ültem már 4 napot/éjszakát átizgulva, amikor Beppo kutyám az influenzát elkapva szövödményként szivizomgyulladást kapott. Úgyhogy ilyenkor kerüljük az egymáson lógást, az ölelgetést, ne nyalogassa se a kezünket,  ne kerüljenek a szájába a -minden kutya által mannaként imádott- használt papirzsepik. És semmiképpen ne kezeljük az állatot saját gyógyszereinkkel! Ha nagyon súlyos a helyzet, vigyük állatorvoshoz, enyhébb esetekben nálam bevált a kamillatea, felerészben tejjel felöntve. (vigyázzunk, a kamilla nagy mennyiségben roncsolhatja a bélbolyhokat, csak addig adjuk, amig jobban nem lesz kedvencünk)