Egy olyan kutyáról szól ez a történet, aki egyesek szerint a "környék egyik réme". Ezt a címzetes titulust kemény, nehéz, de áldozatos munkával sikerült kivívnia magának. Annak ellenére, hogy pásztorkutyának született, örökölt egy hatalmas adag dominanciát szüleitől. Egy nőstény fajtársával együtt lakik egy embercsaládnál, egy tízemeletes ház első emeletén. Naponta 2-3 alkalommal, alkalmanként 2-2,5 órát sétál, rohangál, labdázik, úszkál stb. Mivel kan, természetes, hogy szeretne az élre kerülni (mint minden férfi, bizonygatja, hogy ő a legjobb). Mindezt gazdája legnagyobb bánatára. Vehemens viselkedése miatt a lakótelepen pórázra kényszerült. A legfurább, hogy -mivel pásztor- soha nem harap, csak lenyomja (esetleg megcsípi)- az ellenfelet, akik viszont harapnak. Mégis ő kapja a szidást, mert ő a kezdeményező. Némely esetben komoly sérüléseket is szerzett. Azon már meg se lepődtem, amikor kiderült, hogy törzskönyvi neve Devil – vagyis Ördög.

A póráz egyúttal őt is védi. Gazdája ugyanis FELADATOT adott neki.

Egy hónapja a gazdi úgy döntött, (ha már házőrzőnek nem alkalmas kedvence), akkor bizony benevezi egy kiállításra. Bátran megtehette, hiszen a szóban forgó „rém” törzskönyvezett, fajtatiszta border collie. El is vitték "fodrászhoz", amit őkelme saját, belső magánügyeibe való durva beavatkozásnak minősített, majd újabb "szörnyűség" érte: nem mehetett a Rákos-patak hűs vizébe fürdeni, nem hempereghetett a laktelep lehullott faleveleiben, semmi dagonya a sarki pocsolyában, sőt még a szokásos szőrtépős-dögönyözős közös játékból is ki kellett maradnia. Másnap pedig betuszkolták egy autóba és ott is rendesen kellett viselkednie. Brrrrrr.... micsoda megaláztatás....

Debrecenben éjszakai kutyakiállítás volt, ott volt a "premierje". A kiállítás légköre kezdetben egyáltalán nem hatotta meg. Nagyképűen kekeckedett még a pitbullokkal és a hatalmas termetű kuvaszokkal is. Percekkel a ringbe menetel előtt, úgy éreztük, feleslegesen jöttünk. Tévedtünk.

22 éve dolgozom a színpad, a show világában, és csak igazán jó színészeknél, zenészeknél láttam ilyet. Kinn, a háttérben tök flegma, hétköznapi, sőt akár közönséges, aztán beáll a színpad ajtajába, és a szemünk láttára átalakul. Szürke átlagemberből pompás királyfivá.

Yankee is így alakult át macsó jasszból királyfivá. Ahogy oldalán gazdájával belépett a ringbe, kihúzta magát, a külvilág kutyái megszűntek számára, és Ő VOLT A SZTÁR. Iszonyúan motiválta hogy tapsoltak neki, hogy fényképezték, dicsérték. És a viselkedési változás annyira meglátszott rajta, hogy én, aki ismerem már közel egy éve, úgy láttam, egy másik kutya áll előttem. Gyönyörű, erős szépség, aki kissé még bizonytalanul mozgott, de látszott rajta, hogy genetikailag kódolva van nála a pózolás. Igazi show-kutya. A bírót is meggyőzte, HPJ címet kapott (Hungária Príma Junior- Fajtájában a legszebb fiatal kan). Annyira büszke volt magára, hogy ezek után kifelé jövet még odakaffogni is elfelejtett a sarkon bámészkodó pitbullnak.

Egy hét múlva újra mentünk vele, most Szekszárdra. A ringbe már szinte rutinosan ment. Úgy láttam az utolsó percekben ott belül, agyilag, mentálisan éppúgy készül a megmérettetésre, ahogy a sportolók, vagy a színészek készülnek. Büszkén jött ki, újabb kék és kék-fehér szalaggal (HPJ), és Best Junior, (vagyis fajtájában a megjelent fiatal nőstények és kanok között a legszebb) címmel gazdagodva. A legszebb fajtagyőztesek összevetésében, a Best of Junior Show-ban, én vezettem fel őt. Büszke voltam rá, nagyon szépen mozgott. És még büszkébb lettem, amikor kifelé jövet a nézők megdicsérték a kutyát, és többen vigasztaltak, hogy "ők rá fogadtak, mert ő a legszebb szerintük". Ugyan a kiállítás legszebb fiatal kutyája címet nem nyerte el, de eredménye így is figyelemre méltó. Gazdájának büszkeségét mégtovább tupírozta, hogy a kutya tenyésztője a szép eredmény elérése után azonnal vonatra szállt, és Fertőszentmiklósról felrobogott Budapestre, hogy lássa, fotózza és megdicsérje az állatot, majd feltegye a honlapjára (Wendigo's Wind kennel)

És még jobb, hogy az elért eredményével, itt a lakótelepen más fajtatiszta kutyás gazdikat is rávett, hogy vigyék kiállításra kedvencüket.

De legeslegfontosabb az a változás, ami a kutya viselkedésében történt. Hazugság lenne azt állítani, hogy már nem dominál. Viszont sokkal nyugodtabb, sokkal könnyebben kezelhető mint eddig. Jobban szót fogad, és a pórázon való közlekedés is természetesebb lett neki. A külalakjára is sokkal jobban vigyáz, mintha prezentálná, hogy neki már FELADATA van. Neki szépnek kell lennie. Nem a saját külseje motiválja persze (hiszen sose nézett tükörbe), hanem a környezet elismerése, a kapott dicséretek, simogatások, a gazdi szerető, büszke tekintete.