Azt, hogy a kutyáknak is kell feladat az életben, szeretjük elfelejteni a mai "civilizált" lakótelepi körülmények között. Ez a kutyákat néha egyáltalán nem zavarja, keresnek maguknak feladatot. A legtöbb "házörzésből" szerzi az önbizalmát, vagyis ugatással jelzi, ha valaki a lakás ajtaja elé kerül. Sajnos vannak helyzetek, amikor ezt nem tolerálják a szomszédok, persze érthető, hogy zavarja őket az ugatás. Azonban ha a kutya megtanulja, hogy nem kell minden hópihét és szunyogot megugatni, jó jelzőkutya lehet a legapróbb kis négylábúból is. Ehhez azonban tanulnia kell. Egyrészt a gazdi reakciójából, hiszen ő nem tudja mikor csinál rosszat, a gazdinak kell jelezni, hogy helyesen cselekedett. Másrészt a fajtársaitól, akik már "képzettek" ilyen téren.

Dorka ugatni tanult. Messze nem volt még "nagy".

Egy szép napon kivittem apukám kertjébe, ahol már volt egy idősebb labrador. Axi nagyon vehemens házőrző volt, sokszor már úgy kellett leállitani, hogy ne ugasson. Különösen a motorokra kattant, főleg a mopedeket utálta, de más kutyákra, emberekre, autókra, lovakra... mindenre ami a kert előtt elvezető úton elhaladt.

Azon a napon Dorka megtanulta mit jelent, hogyha ugat. Nem szólt egy szót se egész nap, csak hallgatott, és figyelt, de miután hazajöttünk, itt is elkezdett figyelni a folyosó zajaira.

Kisfiam aznap későn ért haza, zörgött a kulcs a zárban, és Dorka próbaképpen ugatott egyet (reggel 3 óra volt), majd fél szemmel lesett rám, mit szólok a teljesitményéhez. Meglepődtem, mert az addigi 6 hónapban még egyszer se hallottam a hangját. Természetesen megdicsértem.

Ettől kezdve hangosan jelezte, ha Attila hazaért, közben mindig leste, vajon mit szólok hozzá. Egy idő után úgy éreztem, valamit korrigálni kéne ezen a "házőrzés-dolgon", mert jöhetett bárki, ő csak Attilára jelzett. Megkértem néhány családtagot, barátot, jöjjenek és kopogjanak, kaputelefonáljanak. Majd én is biztattam Dorkát: "hallod? jött valaki? ki jött? nézd meg!" A közös tanulás meghozta eredményét.

Mostmár tud házat őrizni (pontosabban jelezni), de a családtagok közül csak Attilánál jelez már akkor, amikor még csak a földszinti ajtónál jár. Talán mert érzi, hogy számomra ő a legfontosabb ember.

És hogy mekkora különbség van két kutya munkája között: Előző kutyám, Beppo, egy nagytermetű kan volt, aki "szakképzett, iskolai bizonyitvánnyal rendelkező" mamájától tanult ugatni. Ha jött valaki, odament az ajtóhoz és ott kiabált, igyekezett elriasztani a látogatót.

Dorka más. Ő megáll a szoba közepén és nekem kiabál, hogy "jött valaki, menj nézd meg ki az". És ha nem megyek az ajtóhoz, akkor bizony ő se megy. Nem házőrző lett, hanem jelzőkutya.

A szomszédok egyáltalán nem ágálnak a hangoskodás ellen. Tudják, hogy ő csak akkor hallatja a hangját, ha idegen jár a folyosón. És ez azt is jelenti, hogy azóta nem történt betörés a mi részünkön.

Az ugatás figyelemfelkeltés, és egyúttal a betörőket is elriasztja.