Egy éve történt éppen. Egy kis élet világra jött, pechére nem ott ahol kellett volna. A menhely adott egyfajta menedéket, de egy párhetes kölyöknek ez nem vigasz. A befogadó vezetők mégis úgy gondolták, hogy vannak még emberek, akiknek szükségük van erre a csöppségre.

Nem tudom aznap miért mentem épp arra. Egyáltalán nem arra indultam, és ráadásul valahol egész máshol kellett volna lennem. Az az "egész más" egy állásajánlat megnézése lett volna. Mivel nem mentem, az állás ugrott, viszont kaptam valami mást, ami nagyon fontos helyre talált a szívemben és az életemben.

Az Örs vezér téren minden héten megjelent egy szakállas férfi, tucatnyi kölyökkutyával és kölyökcicával. Egy kis ketreces részben várták a csöppségek, hogy valaki majd hazaviszi őket. Sok-sok alkalommal elmentem régebben ezelőtt a kölyökfalka előtt, kedvesek, aranyosak voltak mindig, megsimiztem őket, de sose akartam hazavinni egyet se. Beppo kutyám halála után nem éreztem, hogy kéne másik.

Ezen a napon azonban más történt. Megláttam egy kis fekete gombolyagot a tömegben. A fülét ráncigálta másik két kutyus, ám ahogy ő észrevett engem, azonnal odajött, és ettől a pillanattól kezdve nem létezett a számára más, csak én. Éreztem, hogy ez a pillanat az, amikor olyan kapcsolat alakul ki köztünk, ami csak ritkán. Csak simogattam, simogattam, ő meg nyalogatta a kezemet. Imádtam az első perctől kezdve.

A férfi, aki kihozta őket, látta, hogy most bizony egyel kevesebb kutyát visz majd haza, és jóindulatúan megvárta amíg döntök. Tulajdonképpen már az első pillanatban eldöntöttem, mégis kicsit elgondolkodtam. Aztán megkértem a férfit, várjon meg, veszek egy nyakörvet és egy pórázt, csak nem vihetem haza minden nélkül. "Csak siessen - mondta - mert már épp indultam volna haza, nem is értem, miért voltam ma itt egy órával tovább, mint máskor".

Elszaladtam, gyorsan vettem nyakörvet, pórázt, és egy doboz kölyöknek való kutyaeledelt, majd szaladtam vissza. Szinte elolvadtam a látványtól: a ketrecben már csak az én kis kedvencem ácsorgott, apró mancsát a rácsra támasztva, aggódva nézte, jövök -e már. Ahogy meglátott extázisban csóvála a farkát, ugrált, olyan boldog volt, amennyire csak egy ilyen csöpp jószág boldog lehet. A férfi mosolyogva mondta: "Én azt hittem már nem is jön, de ő tudta hogy visszajön érte"

Lehajoltam érte, és a kis szórmók boldogan ugrott a karomba. Átvettem az oltási könyvet, és elindultam, ő pedig egy kölyökkutya érdeklődésével, vigyorogva jött velem haza.

Azóta velem van. Sosem hagynám el, mégis amikor  a találkozásunk után első alkalommal mentünk kirándulni, pánikba esett az ismerős aluljáró láttán. "Talán azt hitted, visszaadlak? Sose!" - mondtam buksi fejét simogatva. A menhelyen sokat tanult a többiekkel való kommunikációból, mentalitása fantasztikus. Úgy tud bánni a többiekkel, ahogy a saját gazdájuk se. Ha kell rendet tesz a verekedők között, a nagyon felhergelődött jószágokat helyreteszi (de sose harap, és sose kezdeményez agressziv megmozdulást), ha orvoshoz, vagy új helyre (pl kutyaiskolába) kísérünk más kutyát, azt megnyugtatja, igazi alfa. Nyugodt, barátságos jószág, de ha kell bátor és erős. Ugyanakkor velem szemben egy bújós cica, hízeleg, babázik, igazi lány.

Pedig kezdetben sok volt vele a gond, főleg a rágásmániáját sínylette meg a lakásom és jól élnek az állatorvosok a kutyám bohém magatartása miatt, de mindez eltörpül amellett a végtelen és odaadó szeretet és ragaszkodás mellett, amit tőle kapok. Nem érdekel, hogy nem fajtatiszta (bár lehet hogy fajtatiszta keverék, a mamája biztos hogy snauzer volt, a papára pedig egy briard, egy birded collie, vagy egy bobtail esélyes), és az se érdekel, hogy a 3 hónapos korában még törpesnauzer méretből bizony másfél évesen 30 kilós óriássá nőtt. Személyében egy új családtag érkezett, kedves, szelíd, szőrmók-mackó, aki igényli a foglalkozást és a gondoskodást, cserébe csak szeretetet ad, de abból tengernyit. Sok jót kapok tőle. Új terveket, új célokat is hozott az életembe, ő adta az ötletet az egyesület megalapításához, és azoknak a feladatoknak a felvállalásához, amiket egyesületi keretekbe helyeztem.

Egyszerűen imádom. Hozzám tartozik.