Igen, lassan nyakunkon az ősz.

Persze lehet ez szép is, csak tudni kell kezelni a dolgot.

Kezdjük az idővel. Vagyis inkább az órával.

Mivel a nyári időszámítást éljük még, ez azzal jár, hogy bizony este gyakran már sötétben sétálunk, ha ragaszkodunk a jól bevált időpontokhoz. Nemsokára itt az óraátállítás, ami egy órával hamarabbra teszi az időt, de nem érdemes erre a kis időre átállítani kutyánk biológiai óráját, mert aztán meg abból lesz kellemetlenség. Ha megszokta a kutyus, hogy mindig 7kor sétál, akkor sétáljunk vele mindig 7kor, mindegy, hogy sötét van e, vagy világos.

Ha a mi kutyánkra is jellemző a szürkületi vakság, (ami azt jelenti, hogy egy bizonyos fokú fényerő-csökkenés mellett rosszabbul lát), akkor vegyünk fel ilyenkor világos színű felsőt. Ne olvadjuk a tájba, mert ha pánikba esik a jószág, és kétségbeesetten elrohan megkeresni minket,  futhatunk utána, és ilyenkor nekünk se könyebb megtalálni, főleg ha sötét szőrű. Ha forditott a helyzet (vagyis mi nem látunk tökéletesen a félhomályban), akkor adhatunk a kutyusra "láthatósági mellényt", vagyis egy uv-sárga, kimondottan kutyákra szabott könnyű ruhadarabot, ami akkor se haszontalan dolog, ha esetleg kiszaladna az útra.
Nagyon sok olyan nyakörvet , vagy ráakasztható díszt lehet már kapni, ami fényvisszaverős csíkkal, vagy szines fényekkel villogó ledekkel van ellátva, ilyenkor nem haszontalan ez sem. Persze hosszú szőrű kutyáknál úgy kell elhelyezni, hogy működhessen a dolog.

A félhomály fokozott éberséget követel tőlünk, póráz nélküli sétánál ilyenkor jobban oda kell figyelni merre jár a kutya. Ne várjuk el tőle feltétlenül, hogy mindig csak ő figyeljen ránk, hiszen ő nem követési  gyakorlaton van, hanem velünk EGYÜTT sétál, ráadásul neki még a dolgát is el kell végezni mindeközben. Aki élte már át, milyen futás közben pisilni-kakilni, úgy, hogy közben aggódva figyel mindenfelé, mert nem szeretne lemaradni a csoport társaitól, az tudhatja, hogy nem épp gyönyör, ám elég röhejes a kívülálló számára egy guggolva siető jószág.

A legtöbb ember nem szereti a félhomályt és a sötétet, és ez rendben is van. De jusson az is eszünkbe, hogy ez a kutyákkal is lehet így. Igenis van olyan kutya, amelyik fél ilyen időszakban. A félelem oka lehet egy régebbi  rossz tapasztalat, vagy akár az, hogy nem lát rendesen, de semmiképpen nem szabad "ráedzeni". Ha ilyenkor megijeszti valami, bátrabban haraphat, támadhat. Egy sötét bokor mögül kilépő valaki, vagy egy homály mélyén álló padon csókolózó pár pedig könnyebben juthat olyan sorsra, amit nem szeretne, és amit a kutya pusztán ösztönből, ijedségből, félelemből követ el. Maradjuk hát mellette, többször hivjuk, szólítsuk, és legyünk ott, ha valami olyan dolog, tárgy mellé keveredne, aminek nem tudja a mibenlétét, amit nem ismer fel.

Az időjárás ebben az évben elég szélsőséges, napközben nyári meleg van, a reggeli és az esti órákban viszont már hűvös. Nem árt hát egy pulóvert kéznél tartanunk, mielőtt ránkszáll a nátha szelleme.

Az állatokat ez a szélsőség szintén megviseli, de nem olyan mértékben, mint minket. Rövid szőrű, vagy nagyon fiatal  jószágoknál azért nem árt figyelembe venni. Látható egy kutyán ha fázik, ne cikizzük érte, vigyük haza, hadd bujjon a vackába.

Késő őszi időben szívesen ücsörgünk a szobában a fotel mélyén. Kutyánk pedig legtöbbször átveszi a szokásainkat.

Ezzel együtt természetesen a napi többszöri és legalább alkalmanként 30-60 perces séták szükségesek, és semmiképpen nem elhanyagolhatók.

Ha nagyon esik az eső, akkor a sétát lerövidithetjük, vagy eltolhatjuk pár perccel, amig enyhül a vihar. "A kutát se zavarják ki ilyen időben" szokták mondani, és ez igy igaz. Senkinek nem kell, hogy bőrig ázzon, se a kutyának, se a gazdinak.

A hetes esőzések általában azért hordoznak magukban csendesebb időszakokat. Ha csak szemerkél az eső, bátran menjünk sétálni - nekünk van esőkabátunk, és esernyőnk, őkelme meg le tudja rázni a szőréről a vizet.  Vigyázni kell azonban, hogy semmiképpen ne ázzon el bőrig, mert ő is meghűlhet.

A szitáló, szemerkélő eső az egyik legaljasabb dolog, mert úgy leszel csurom vizes, hogy észre se veszed.

Ha hazaértünk, és levettük a vizes cuccot magunkról, mindenképpen töröljük szárazra az ebet is. Neki is jólesik, és a lakás se lesz csupa viz.

No ha már viz, akkor sár. Vannak kimondottan varacskos-disznó ősökkel bíró jószágok, de még a legkényesebbeknek is megfordul a fejükben időnként, hogy a jó puha pocsolyában megfetrengjenek.

A kisebb sárfoltok az otthoni száradás után homok formájában kiperegnek, ha viszont nagyon koszos lett, vagy esetleg valami kellemetlen szagú dologba sikerült belefeküdni, akkor jöhet a fürdetés.

Ne felejtsük el, hogy nem jó, ha nagyon sűrűn fürdetjük a kutyát, mert a bőre elvesziti természetes faggyútermelő képességét, és bármilyen szupersampon is, mégis egy idő után fénytelen és csúnya lesz a szőre.

Még egy dolog, a labdaimádó kutyák gazdáinak:

Nem árt, ha játék után megvizsgáljuk a visszahozott labdát. A sáros időszakban jó, ha minden séta után lemossuk, mert bármi lehet rajta,ami csak a földre kerül (ha lehet most nem részletezném)

Az ilyenkor alkalmas labda, frizbee, az vagy műanyag, vagy gumi alapú, lehetőleg vízálló anyagból készült. Ha azt látjuk, hogy a tömör gumilabdánkon sok kis lyuk van, (vagyis elcsámcsogta valaki), akkor vegyünk másikat. Nem nagy összeg, 2-3-4-500 forintért már kapunk újat. Ugyanis ha kilukasztja a kutya foga (ami elkerülhetetlen játék közben), akkor a következő dobásnál már szívja is fel a vizet, az onnan pedig nem fog egyhamar kijönni. Kellemetlen szaga mellett azért se jó, mert a belsejében lévő gumiszivacs a víz-nyál keverék hatására megkeményedik, és legközelebb már a súlygolyók tulajdonságait fedezhetjük fel benne - nehéz lesz, kemény és balesetveszélyes - a kutyákra nézve éppúgy, mintha csak megpróbálod odébbrugni.

Úgyhogy ne rettenjünk meg az ősztől, csodálatos évszak. Menjünk kirándulni az erdőkbe (persze előtte kullancsvédelem!!!!), otthon pedig szedegessük ki a hazahozott kullancsokat.

Az erdőben való sétáról még egy mondat:

Nagyon sokan kirándulnak az erdőkbe, hegyekbe kutyástul. Ez rendben is van. Vigyázni kell azonban, hogy sok kóbor kutya él az erdőkben, akik falkában élnek. Elsősorban nem a támadásoktól kell tartani, inkább attól, hogy a póráz nélkül utánunk szaladgáló saját kutyánk megszédülve a sok új szagtól amit az erdőben talál, esetlen lendületből csatlakozik valamelyik kóbor ebhez, majd úgy eltűnik az erdő mélyén, hogy nyomát se találjuk soha többet. Mondhatjuk persze,hogy "az én kutyám nem olyan", de ne feledjük, hogy még a legszófogadóbb kutya is válhat kezelhetetlenné ismeretlen környezetben és ismeretlen viszonyok között, pusztán mert a saját ösztöneit követi, és nem a gazdi utasításait (ami sokszor épp az ellenkezője annak, amit az ösztönei parancsolnak). Ezért ha nagyon nyüzsög a kutyánk, vagy nagyon lemaradozik, esetleg hosszú percekre eltűnik a bokrok között, inkább vegyük hosszúpórázra. Így aztán a kutya továbbra is tud szaglászni, és nekünk is megmarad az ebünk.

kellemes sétákat kívánok!